Amikor a kender értékére gondolunk, figyelmünk gyakran a növénynek arra a részére irányul, amelyből a végtermék készül: az olajért préselt magokra, a textillé feldolgozott rostokra vagy a kannabinoidok kinyerésére feldolgozott virágokra. A kutatók és az iparág azonban egyre fontosabb kérdést tesznek fel: mi történik mindazzal, ami megmarad? A legújabb kutatások azt vizsgálják, hogyan lehetne a kender melléktermékeit és feldolgozási maradványait takarmány-összetevőkké, építő- és csomagolóanyagokká, szénalapú termékekké és más ipari erőforrásokká alakítani. A szárak, a pozdorja, a magpréselvény, a levelek vagy a már felhasznált biomassza nem feltétlenül csupán hulladék: potenciálisan egy másik folyamat alapanyagaivá válhatnak. Ez a teljes kendernövényre épülő gazdaság alapgondolata.

Amikor a kenderre gondolunk, általában arra gondolunk, mi készíthető a növényből addig, amíg még egyértelműen kenderként ismerhető fel: textilipari rostok, élelmiszerként használható magvak, kannabinoidokat tartalmazó kivonatok, vagy akár építőanyagok, például kenderbeton.