Amikor a kender értékére gondolunk, figyelmünk gyakran a növénynek arra a részére irányul, amelyből a végtermék készül: az olajért préselt magokra, a textillé feldolgozott rostokra vagy a kannabinoidok kinyerésére feldolgozott virágokra. A kutatók és az iparág azonban egyre fontosabb kérdést tesznek fel: mi történik mindazzal, ami megmarad? A legújabb kutatások azt vizsgálják, hogyan lehetne a kender melléktermékeit és feldolgozási maradványait takarmány-összetevőkké, építő- és csomagolóanyagokká, szénalapú termékekké és más ipari erőforrásokká alakítani. A szárak, a pozdorja, a magpréselvény, a levelek vagy a már felhasznált biomassza nem feltétlenül csupán hulladék: potenciálisan egy másik folyamat alapanyagaivá válhatnak. Ez a teljes kendernövényre épülő gazdaság alapgondolata.

A kender különösen érdekes a körforgásos biogazdaság szempontjából, mert a növény különböző részei nagyon eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek. A szár hosszú háncsrostjai textíliákban és kompozit anyagokban használhatók fel, míg a fás belső rész, az úgynevezett pozdorja építőanyagokban, állati alomként és biokompozitokban hasznosítható. A magok élelmiszer-összetevőket és értékes olajat adhatnak, a préselés után visszamaradó anyag — amelyet gyakran kendermagpogácsának vagy kendermaglisztnek neveznek — pedig továbbra is tartalmaz fehérjét, rostot és maradék olajat. Ezenfelül ott vannak a levelek, a virágok és a kannabinoidok kivonása után megmaradó biomassza. Hagyományosan e frakciók némelyikének viszonylag csekély gazdasági értéke volt. A kutatók most azt kérdezik, hogy tudnánk-e jobban hasznosítani őket.

Ezt az elvet olykor kaszkádszerű felhasználásnak nevezik. Ahelyett, hogy egyetlen felhasználási célt választanának a termény számára, a feldolgozók először a legértékesebb összetevőket igyekeznek kinyerni, majd tovább keresik a megmaradó anyag hasznos alkalmazási lehetőségeit. Vegyük egyszerű példaként a kendermagot. Először kinyerhető belőle az olaj. A visszamaradó, fehérjében gazdag anyagban lehet potenciál élelmiszer- vagy takarmány-összetevőként. Más maradványokat ezt követően bioanyagokká, fermentált termékekké, energiává vagy szénben gazdag anyagokká lehetne feldolgozni. Egyetlen betakarítás így potenciálisan több értékáramot is létrehozhat.

Az állatok takarmányozása jelentős kutatói érdeklődést vonzó terület. A kendermagpogácsa és a kendermagliszt különösen érdekes, mert az olaj kinyerése után is megőrzi a fehérjéket és a zsírsavakat. Összefoglaló tanulmányok vizsgálták a kenderből származó anyagok alkalmazását baromfinál, szarvasmarhánál, juhoknál, sertéseknél és az akvakultúrában. A kutatások arra utalnak, hogy egyes kendermagból származó társtermékek potenciálisan alternatív vagy kiegészítő takarmány-összetevőként szolgálhatnak. A növény más részeinél összetettebb a helyzet. Vizsgálatok jelentős különbségeket találtak a kender levelei, szárai és más növényi frakciói között a tápanyagok emészthetősége és a kannabinoidok koncentrációja tekintetében. A levelek például hasznos tápanyagokat biztosíthatnak, de a kannabinoidok is nagyobb koncentrációban lehetnek jelen a levelekben és a virágokban. Ez a különbség fontos. A hatósági engedélyezést, a kannabinoid-maradványokat és azok esetleges átkerülését az állati eredetű élelmiszerekbe, például a húsba vagy a tejbe gondosan értékelni kell, mielőtt egyes kenderalapú anyagok széles körben alkalmazhatók lennének a haszonállatok takarmányozásában. A kenderbiomasszát ezért nem szabad automatikusan megfelelő állati takarmánynak tekinteni pusztán azért, mert növényből származik.

Más maradványoknak egészen eltérő rendeltetésük lehet. A kenderszárak és más lignocellulóz-tartalmú biomasszák olyan szenet tartalmaznak, amely például pirolízissel potenciálisan bioszénné és más, szénben gazdag anyagokká alakítható. A bioszenet a talajjavítástól és a széngazdálkodástól az adszorpcióig és a környezeti technológiákig terjedő alkalmazásokra vizsgálják. A kutatók azt az egyensúlyt is tanulmányozzák, amely a kenderbiomasszából történő energia-visszanyerés és a szén hasznos, szilárd anyagokban való megőrzése között áll fenn. Ez érdekes lehetőséget teremt: a nagyobb értékű összetevők eltávolítása után megmaradó biomassza még a feldolgozási lánc legvégén is rendelkezhet hasznos tulajdonságokkal.

A kender szerkezeti összetevői egy további utat kínálnak. A dekortikálás során az erős külső háncsrostokat elválasztják a fás pozdorjától. Ezek a frakciók nagyon különböző iparágakba kerülhetnek, többek között a textil- és csomagolóiparba, az építőiparba és a biokompozitok gyártásába. Ebben az összefüggésben egy mezőgazdasági maradvány egyre kevésbé tűnik hulladéknak, és egyre inkább ipari nyersanyagnak. A kenderszár cellulózt, lignint, rostot és szenet tartalmaz, amelyeket biológiai folyamatok rendeznek szerkezetbe. Ha ezek az összetevők hatékonyan elválaszthatók és feldolgozhatók, mindegyikük értéket képviselhet a gazdaság egy másik területén.

A teljes növényt hasznosító megközelítés talán legérdekesebb vonatkozása gazdasági. Ha a gazdák és a feldolgozók ugyanannak a terménynek több frakcióját tudják értékesíteni ahelyett, hogy egyetlen főtermékre támaszkodnának, további bevételi források nyílhatnak meg. Ugyanakkor a feldolgozási maradványok felhasználási lehetőségeinek feltárása csökkentheti az ártalmatlanítás szükségességét és javíthatja az erőforrás-felhasználás általános hatékonyságát. Ettől még nem válik automatikusan fenntarthatóvá a kender minden alkalmazása. A feldolgozás energiát igényel, a szállítás számít, a létrejövő termékek számára piacokra van szükség, és az életciklus-értékelések, valamint a gazdasági értékelések továbbra is fontosak. A legjobb megoldás attól függ, hol termesztik a kendert, hogyan dolgozzák fel, és milyen infrastruktúra áll rendelkezésre a közelben.

A jövő kendergazdasága ezért talán nem egyetlen csodatermék köré épül majd. Lehet, hogy valami sokkal gyakorlatiasabbra épül: megtanuljuk jobban kihasználni azt, amit a növény már eleve biztosít számunkra. Az olaj, a fehérje, a rost, a pozdorja, a kivonatok, a bioanyagok, a takarmány-összetevők és a szénalapú termékek egyre inkább ugyanazon értéklánc egymással összekapcsolódó részeivé válhatnak. A körforgásos biogazdaságban a kérdés már nem csupán az, hogy „Mit készíthetünk kenderből?” Hanem egyre inkább az: „Mennyi értéket teremthetünk a teljes növényből, mielőtt bármit hulladéknak tekintenénk?”